Jelen blogbejegyzésben először egy
tanulmányt kívánok bemutatni, a tanulmány részleteit ismertetni, majd reflektálni rá. Habók Lilla és Czifrusz Dóra Információcsere a digitális korban - a kommunikáció modellje, eszközei és kommunikációs helyzetek a digitális térben tanulmánya (ld.
itt) rendkívül sok témába ad betekintést a mai információszerzéssel és digitális világgal kapcsolatban. Felvázolja a társadalmi információáramlás változását és ismerteti a jelenlegi digitális kommunikáció modelljét, majd ezt a kommunikációs kapcsolatot több szempontból elemzi, ábrázolja a már jól ismert 1948. évi Shannoni modell digitális változatát. Az eredeti kommunikációs folyamatot bemutató ábra kötelező tananyagként szerepel már a középiskolai nyelvtanórákon is, véleményem szerint a jövőben jelen ábrával a tananyag kiegészítése szükségeltetik.
A digitális kommunikáció információit a tanulmány 4 csoportba sorolja, mely lehet szöveg-, kép-, hang- vagy videoinformáció. Továbbá kiemelném az általam eddig még nem hallott "digitális állampolgár" fogalmát, akinek feladata az információszerzési módokhoz való alkalmazkodás. Itt annyit tennék hozzá, hogy ez nem feltétlen mindig érdeklődésből történik, (gondolok itt leginkább az idősebb generáció képviselőire) hiszen az új szituációhoz való alkalmazkodás "létkérdéssé" válik. Az okostelefonok megjelenésének következményeként született meg az "always-on connection" fogalma, mely lényegében annyit jelent, hogy a fiatalok egész nap online elérhetőek. Habár természetesen számos előnye lehet ennek az állandó elérhetőségnek, saját véleményemként megjegyezném, hogy ez sokszor a valós közösségi létben és kapcsolatokban való egyéni szerep milyenségét negatív irányba fordíthatja. A tanulmány következő altémájában prezentált online közösségi oldalak (social web) lehetővé teszik a kapcsolattartást, ám fontos, hogy ezeken kívül a közvetlen kapcsolatok ápolására is képesek legyenek a fiatalok. Úgy gondolom tanárként fontos hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az osztály tagjai közös programokon vegyenek részt, élményeket éljenek át, és képesek legyenek egymás számára "offline" is elérhetővé válni. Itt nem a digitális világ háttérbe szorítására gondolok, hanem a helyes és tudatos alkalmazására: a tanulmányban vázoltak is leírják, hogy az iskola feladata az, hogyan tudja kiaknázni legjobban a digitális technológia lehetőségeit, és ezt hasznos, a tudás konstruálását lehetővé tevő célokra fordítani, melyre az iskolában (és a későbbi életszakaszokban) egyaránt szükség van.
 |
|
Fontos a digitális kommunikáció ismerete mellett természetesen az is, hogy a valós kommunikáció gyakorlására számos lehetőség legyen. Az internet világának következménye lett, hogy nyelvünk is átalakul: rövidülnek a mondatok, rövidítéseket alkalmazunk, számos jövevényszó érkezik napról-napra, melyek beágyazódnak a nyelvbe. Érdekesnek találtam a cikkben, hogy megemlíti, hogy már nem csak a szóbeliség nyelve kétszintű, hanem az írásbeliségé is: gondoljunk itt arra, hogy egy közösségi oldalon nem feltétlen úgy kommunikálunk, mint egy hivatalos levélben. Tanárként azt is fontosnak tartom, hogy a diákok a jövőben is képesek legyen a választékos és igényes beszédre, és szóbeli kommunikációjuk egyaránt hatékony legyen.
Végül azt emelném ki, hogy a digitális világ lehetővé tette a mindennapos kommunikációt szülő és tanár között. Megjelentek az elektronikus naplók, a szülő bármikor láthatja gyermeke eredményét a rendszerben, és természetesen a tanár is könnyebben elérhetővé vált. Ez a hatékony iskola-szülő kommunikációt mindenképpen erősíti, a diák tanulási eredményeiben szintúgy szerepet játszhat.
A következőben egy
előadást mutatok be: Sallai Éva - Változik-e, aminek változnia kellene? c. előadása a 2015. évi Digitális Pedagógus Konferencia keretében volt hallható (ld.
itt). A cím az IKT-s eszközök oktatásban betöltött jelenlegi szerepére utal, az előadó szerint az iskolának ennek tükrében alapvetően meg kell változnia. Többek közt kitért az iskolák mai technikai felszereltségére, a digitális nemzedék jellemzőire. Fontos kijelentésként említette, hogy még ma is
léteznek "nem digitális" diákok, akiknek anyagi körülményei nem engedhetik meg, hogy okostelefonnal, vagy számítógéppel (!) rendelkezzenek otthon, és ezen diákok IKT-s kompetenciái nem alakulnak ki az iskolát megelőzően. Itt tenném hozzá, hogy ez mindenképpen ahhoz vezethet, hogy a csoport perifériájára kerüljön a diák, ezért tanárként ügyelni kell arra, hogy ez ne érintse hátrányosan a tanulót!
A továbbiakban az IKT térnyerésének fázisait ismertette az előadó: ma már az lenne a cél, hogy egy komplex tanulási környezetet biztosítsunk, újraértelmezzük és átalakítsunk a tanári módszereket és "kiszélesítsük" az osztálytermet a világ felé. A lényegi tanulás elérésének céljából megemlítette, hogy erősíteni kell a tanár-diák kapcsolatot és a mindennapi élethez közelebb kell hozni a tanulást: ehhez Sallai egy Carl R. Rogers idézet hozott példaként. Az idézet lényegében azt ragadja meg, hogy a tanulóknak valódi kapcsolatban kell lenniük az élet problémáival, és ez által önmaguktól vágynak majd a tanulásra, alkotásra. Ehhez elengedhetetlen, hogy a tanulás felfedezés és személyes élmény legyen.
Az előadás végén kitért az előadó az általa meghatározott "megszaladás" fogalmára, melynek lényege az, hogy nem akkor lesz jó az oktatás, ha minél drágább és több IKT-s eszközt használunk, hanem ha ezeket az eszközöket rendeltetésszerűen és valóban eszközként alkalmazzuk az iskolákban, melyek megkönnyítik, de nem helyettesítik a tanár szerepét, használatuk színesíti, de nem zárja ki egyénileg más módszerek alkalmazását. Egyéni véleményként annyit fűznék hozzá, hogy valóban ha nem tudják kezelni a tanárok ezeket az eszközöket, hátráltató jelleggel bírhatnak, és kötelezően előírt használatuk akadályozhatják a tanárt a hatékony óratartásban, ezért mindenképpen szükségszerű lenne az idősebb tanárok IKT-s eszközökkel való megismertetése. Az eszközök túlzott használata viszont negatív jellegű is lehet, erre az előadó azt a példát hozta, ha a diákok kizárólag egy filmet néznek végig a tanórán akár heteken keresztül.
