Oláh Viktor vagyok, az ELTE Bölcsészettudományi Karának német és történelemszakos, harmadéves tanárjelölt hallgatója. A blogot tanárképzésem egyik kurzusának feladataként szerkesztem, melyben tanári nézeteimről, elképzeléseimről adok számot, továbbá a kurzus feladatait osztom meg.
Két szakom választásának okát a tanulmányi éveim tapasztalatával és személyes érdeklődésemmel magyarázom. Német nemzetiségi faluban nőttem fel, az érettségiig nemzetiségi oktatásban tanultam, a német nyelv kikerülhetetlen volt számomra. A történelem iránti lelkesedésemet legelső általános iskolai történelemtanárom feledhetetlen óráival magyarázom, majd a gimnáziumi történelemórák jelentettek teljes elköteleződést számomra a történelemtudomány iránt. Nem cáfolom azt a gondolatot, hogy a történelem minden egyes pillanata hatással bír a mostani jelenre, ezért is tartom mindenki számára alapvetőnek a tárgy ismeretét.
Továbbá fontos megjegyezni, hogy ezen ismeretek elsajátítását nem csak célként, hanem eszközként is használhatjuk kompetenciák és kognitív képességek fejlesztésére, így egy tananyag leadása mindenféleképpen kettős értékkel bír. Nélkülözhetetlen a kompetenciákra építő oktatás, hiszen ha magával az ismeretanyaggal nem is találkozik minden diák közvetlenül az iskolából való kikerülés után és nem hasznosítja a továbbiakban, kompetenciáikra, problémamegoldó-képességükre viszont az élet bármely területén mindig szükségük lesz.
Továbbá fontos megjegyezni, hogy ezen ismeretek elsajátítását nem csak célként, hanem eszközként is használhatjuk kompetenciák és kognitív képességek fejlesztésére, így egy tananyag leadása mindenféleképpen kettős értékkel bír. Nélkülözhetetlen a kompetenciákra építő oktatás, hiszen ha magával az ismeretanyaggal nem is találkozik minden diák közvetlenül az iskolából való kikerülés után és nem hasznosítja a továbbiakban, kompetenciáikra, problémamegoldó-képességükre viszont az élet bármely területén mindig szükségük lesz.
Célom, hogy hivatásommal hozzájáruljak a diákok tárgyi tudásának bővítéséhez, nevelésükhöz, egy összetartó közösség kialakításához és az iskolai évek emlékezetessé tételéhez.
„Az, hogy az iskola - és benne a tanár - milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja - fogalma sincs -, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal.” Németh László